A Háromszék a homepátiáról cikkezik, itt és itt. Persze a szerző meg sem említi, hogy a homeopátiát nem igazán fogadja el az orvostudomány, és – ugyancsak a szerző – úgy állítja be, mintha csupán az orvoslás egy sajátos formájáról lenne szó, amelyik – gondolom, a hagyományos orvostudománnyal ellentétben – “holisztikus”, “egyénre szabott”, és “nem gátolja a természetes reakciókat”. Azt is elfelejti megemlíteni, hogy a homeopátiás szerek olyan fantasztikusan kis mennyiségű feltételezett hatóanyagot tartalmaznak, hogy gyakorlatilag vizet vagy alkoholt vásárolunk jó pénzért, amikor ilyesmit veszünk. Nem olyan rég elmentünk a gyógyszertárba szemcseppet venni, és szinte kifizettünk egy nagyon profinak kinéző üvegecske gyógyszert a kasszánál, amikor észrevettük az apróbetűs feliratot rajta, hogy “homeopathic medicine”. És nem volt olcsó – kb. kétszer olyan drága volt, mint az igazi szemcsepp, amelyikben ugyanaz a hatóanyag. Jobbanmondva az igazi szemcseppben van hatóanyag, míg a homeopatikusban nincs. De a nagy büdös semmiért kétszer annyit fizetsz.

Szóval. Az érdekes az, hogy mikor a homeopátiát kitalálta Samuel Christian Friedrich Hahnemann valamikor a 19-ik században, nem is volt olyan nagy hülyeség. Abban az időben ugyanis az orvostudomány még gyerekcipőben járt, és olyan bajok gyógyításaként, amire ma aszpirint vagy paracsetamolt venne az ember, alaposan megcsapolták a népeket, olyan megfontolásból, hogy a vérrel együtt a betegség is távozik. Ehhez képest a homeopátiás módszerek lehet, hogy nem segítettek sokat, de legalább nem is ártottak. Hahnemann úgy vélte, hogy a legtöbb betegséget “miazmák” okozzák, amelyek a bőrön keresztül kerülnek be a szervezetbe, és emiatt gyakran a betegségek valamilyen kiütések formájában jelennek meg. [A miazmák létezésére persze semmiféle bizonyíték nincs.] De idézzük a Háromszéket, legalább ott, ahol a szöveg közel áll a valósághoz: [A homeopátia] “legfőbb alapelve a hasonlóság törvénye, ami azt jelenti, hogy egy anyag segíteni fog az olyan tünetek gyógyításában, melyek hasonlóak az anyag által egészséges vizsgálati személyeken kiváltott tünetekhez”. Ezt az elvet követve Hahnemann nem azt vizsgálta, hogy egyes szerek hogyan hatnak beteg páciensekre, hanem azt, hogy milyen hatásokat váltanak ki egészséges embereknél. Ha például valami – bármi – taknyolást váltott ki a kísérleti alanyoknál, akkor azt Hahnemann és követői jó hűlés elleni gyógyszernek nyílvánították. Így lett a hagymából hűlés elleni gyógyszer.

Mindez érdekes és csak enyhén volt tudománytalan a tizenkilencedik században – de manapság nemcsak hogy nem érdekes, de egyértelműen és totálisan tudománytalan. Azt állítani, hogy “bármilyen heveny vagy idült betegség kezelhető homeopátiával”, enyhén szólva felelőtlenség. Több száz tanulmány készült a homeopátia hatékonyságáról, és döntő többségüknek az a következtetése, hogy a homeopátiás gyógyszerek nem jobbak a placebo-nál. Miért is lennének, hiszen legtöbb kotyvalék annyira fel van higítva, hogy jó, ha van egy darab szerencsés hatóanyag-molekula benne. Márpedig hatóanyag legyen a talpán, amelyikből egy molekula is csodákat művel.

A Háromszék homeopatológusa akkor higítja ki a maradék egyetlen molekulányi hitelességet is a szövegéből, amikor kijelenti, hogy

Az atomok és mo­lekulák nagy energiatar­talommal rendelkez­nek, melyek a fénysebesség gyorsaságával mozognak, és az atomfúzió nagy mennyiségű energiát szabadít fel belőlük. A homeopátia ezt az energiát használja gyógyításra.

Hadd ismételjem el: a homeopátia az atomfúzió energiáját használja gyógyításra. Magfúzió egy kis orvosságos üvegben, hétköznapi hőmérsékleten és nyomáson. Valóban sokan álmodoznak erről – mondjuk nem olyanok, akik asztmát akarnak gyógyítani -, de eddig senkinek sem sikerült.

Egyelőre magfúziót igazán ‘hatékony’ formában csak a hidrogénbombában sikerült létrehozni. De ekkora hatékonyság láttán még Hahnemann doktor is megkérdőjelezné a magfúzió és homeopátia közötti összefüggést.

ps. A fenti szöveg egy része a Skeptic’s Dictionary-ból ihletődött. És itt van egy cikk arról, hogy miért rossz ötlet homeopátiával védekezni a malária ellen.

Olvasom a kolozsvári Szabadágban, hogy “létrejött az első Kolozs megyei génmódosított növényektől mentes övezet“. Azt is megtudhatjuk, hogy

A Génmódosított növényektől mentes Románia elnevezésű programot a németországi Grassroots Alapítvány támogatja. Fő célkitűzése felhívni a figyelmet a génmódosított növények termesztésével járó veszélyekre. Álláspontjuk szerint bátorítani kell a környezetvédelmet szolgáló bármilyen intézkedést, valamint fellépnek a génmódosított és a „rendes” növények egymás mellett való termesztése nyomán kibontakozó károsodás ellen is.

Tizennégy Kolozs megyei település (Bánffyhunyad, Csucsa, Havasnagyfalu, Jósikafalva, Kalotaszentkirály, Kiskalota, Kissebes, Körösfeketetó, Körösfő, Reketó, Riska, Magyargyerőmonostor, Meregyó és Székelyjó) döntött úgy, hogy nem engednek semmiféle genetikai mesterkedéssel készült növényt a termőföldjeikre. Ezen kívül Beszterce-Naszód megyében huszonhat település már régebb hasonló döntést hozott.

A hazai hatóságok, úgy látom, azt tanulják el Európától, amit nem kellene. A génmódosított növények elleni harc ugyanis nemhogy használna valamit, hanem egyenesen káros: elvonja a figyelmet ennél sokkal fontosabb témákról, mint például az erdőpusztítás, a globális melegedés, vagy olyan kórokozó-törzsek kialakulása, amelyek ellenállnak az antibiotikumoknak, stb. A nagy európai GM-ellenes hisztéria ellenére (mely jórészt a kergemarhakór körüli problémákban gyökerezik) tulajdonképpen nem léteznek meggyőző adatok arról, hogy a génmódosított növények termesztése bármilyen nagy veszéllyel járna (azon kívül persze, hogy bármilyen új faj vagy törzs bevitele egy ökoszisztémába bizonyos kockázatokkal jár). Elvégre évezredek óta az emberiség egyebet sem csinál, mint géneket módosít: a bernáthegyi meg a puli tulajdonképpen génmódosított farkasok, a búza meg a kukorica génjeit is alaposan meggyámbászták az idők folyamán, s a példákat persze még hosszan lehetne folytatni. A lényeg az, hogy a mai génmódosítások csupán annyiban különböznek a természetes és a mesterséges szelekcióval elért változásoktól, hogy a változtatások tervezettek és gyorsak. Sok országban már évek óta termesztenek nagy mennyiségben génmódosíott kukoricát, krumplit, szóját. Egyetlen jól dokumentált eset sem létezik, hogy valaki ezektől megbetegedett volna.

A Szabadság szerint

Kolozs megyében az érintett hatóságok azért döntöttek a génmódosított növényektől mentes övezetek létrehozásáról, mivel úgy vélték, hogy a vidékfejlesztésre, környezetvédelemre és a vidéki turizmusra vonatkozó terveik miatt szükséges ez az intézkedés.

Kiváncsi lennék, hány olyan turista van, aki azért fújja le tervezett Magyargyerőmonostori látogatását, mert megtudta, hogy Magyargyerőmonostor határában egy fél hektáron génmódosított szója terem.

Ami pedig a környezetvédelmet illeti – egy olyan ország, amelyik nem képes rendben tartani és valóban megvédeni olyan helyeket, mint a Duna Delta, a Retyezát, a Bucegi, amelyikben Kiskapus messziről felismerhető a Google Earth-en, annyira fekete a koromtól minden körülötte, ahol kiöregedett és elavult technológiájú színesfém-bányák tározói bármikor újra kipusztíthatják egy-két folyó élővilágát — szóval egy ilyen országban azért harcolnak egyesek, hogy nehogy génmódosított növényeket ültessen valaki a szomszédjukban.

Bevallom, nem igazán értem.