Category Archives: skeptical

Some questions about the ‘megatsunami chevrons’: addendum

10 May 2008

2 Comments

ResearchBlogging.org A couple of months ago I have written about some coastal ‘chevron dunes’ that have been interpreted as the onshore deposits of humongous tsunamis. The subject has been on the tip of my fingers for quite some time and I thought I managed to google up most of the related papers, news articles, and blog posts, but it turns out that I missed one highly relevant discussion: in the January 2008 issue of GSA Today, there is a short paper by Nicholas Pinter and Scott E. Ishman of Southern Illinois University, entitled “Impacts, mega-tsunami, and other extraordinary claims“. [Note to self: looking things up in Google and Google Scholar is not always enough, not even for blogging.]

Pinter and Ishman criticize both the idea that several impact-related megatsunamis occurred during the last 10,000 years and the hypothesis that a 12,900 year old impact caused “Younger Dryas climate event, extinction of Pleistocene mega-fauna, demise of the Clovis culture, the dawn of agriculture, and other events”. The first idea is promoted by Dallas Abbott (at Lamont Doherty Earth Observatory) and her co-workers, but there is no real peer-reviewed publication yet; the second has been put forward by Richard Firestone (of the Lawrence Berkeley National Laboratory) et al. in Proceedings of the National Academy of Sciences and a book. The evidence for the 12.9-ka impact includes magnetic grains, microspherules, iridium, glass-like carbon, carbonaceous deposits draped over mammoth bones, fullerenes enriched in 3He, and micron-scale “nanodiamonds”. Pinter and Ishman suggest that

the data are not consistent with the 4–5-km-diameter impactor that has been proposed, but rather with the constant and certainly noncatastrophic rain of sand-sized micrometeorites into Earth’s atmosphere.

But I am going to focus here on the ‘chevron dune’ part of the story. Pinter and Ishman have essentially the same main issue that I have blogged about: landforms that are morphologically identical to the so-called chevron dunes are well-known in the literature and they are called parabolic dunes. There is no need to introduce a new term:

We suggest that these Holocene features are clearly eolian, and that the term “chevron” should be purged from the impact-related literature.

The eolian origin of the alleged megatsunami deposits is difficult to deny taking into account that wind direction measurements at two sites perfectly match the orientation of the sand dunes (figure from Pinter and Ishman):

Dallas Abbott and her co-workers address Pinter and Ishman’s criticisms in a short reply. This is what they have to say about the chevron dunes:

Pinter and Ishman also claim that chevron dunes in Madagascar and on Long Island are aeolian in origin. We visited both locations and found many features that seem incompatible with an aeolian origin. First, parts of the chevrons in both locations contain fist-sized rocks. These rocks are too large to be transported by the wind. Second, the orientations of the chevrons do not match the current prevailing wind direction. In both areas, some of the thicker sand deposits are being reworked into classic windblown dunes. The direction of movement of these dunes differs 8° to 22° from the long-axis of the chevrons. Third, the degree of roundness of the grains in the chevrons is not characteristic of wind transport over long distances. In both locations, sand grains on the distal ends of the chevrons are not well sorted or well rounded. Sand moved by the wind obtains an aeolian size and sorting distribution after only 10–12 km of saltation transport (Sharp, 1966); however, at Ampalaza in Madagascar, the chevron is >40 km long and rises to 63 m above sea level. At its distal end, the chevron is 7.2 km in a direct line from the coast and contains unbroken, unabraded marine microfossils and conchoidally fractured sand grains. It is impossible to transport unabraded marine microfossils to this location via wind-generated saltation. The site is too far above sea level for storm waves, and there is no local agricultural activity. The chevron was deposited by a tsunami.

Well, these seem valid counterarguments at first sight — but it would be nice and it would be time to see actual data: images, measurements, grain size distributions. Which parts of the chevrons are reworked into eolian dunes? What is the difference in the morphology of tsunami dunes and eolian dunes? How does this relate to flow dynamics? What are those “rocks” that occur within the dunes? Where do they occur exactly? And so on. The fact that the authors end their reply with an unqualified strong statement like “The chevron was deposited by a tsunami” suggests that they are unwilling to admit that not every piece of evidence favors their interpretation and that some legitimate questions can be raised. They do this after first admitting that parts of the dunes were indeed reworked into classic wind-blown dunes.

So, at least as far as the ‘chevron dunes’ are concerned, I have to concur with Pinter and Ishman’s harsh conclusion:

Both the 12.9-ka impact and the Holocene mega-tsunami appear to be spectacular explanations on long fishing expeditions for shreds of support. Both stories have played out primarily in the popular press, highlighting how successful impact events can be in attracting attention. The desire for such attention is understandable in an environment where science and scientific funding are increasingly competitive. The National Science Foundation now emphasizes “transformative” research, and few events are as transformative as an impact. In an era when evolution, geologic deep time, and global warming are under assault, this type of “science by press release” and spectacular stories to explain unspectacular evidence consume the finite commodity of scientific credibility.

References

Pinter, N., Ishman, S.E. (2008). Impacts, mega-tsunami, and other extraordinary claims. GSA Today, 18(1), 37. DOI: 10.1130/GSAT01801GW.1

Abbott, D.H., Bryant, E.F., Gusiakov, V., Masse, W., Breger, D. (2008). Impacts, mega-tsunami, and other extraordinary claims: COMMENT. GSA Today, 18(6), e12.

Firestone, R.B., West, A., Kennett, J.P., Becker, L., Bunch, T.E., Revay, Z.S., Schultz, P.H., Belgya, T., Kennett, D.J., Erlandson, J.M., Dickenson, O.J., Goodyear, A.C., Harris, R.S., Howard, G.A., Kloosterman, J.B., Lechler, P., Mayewski, P.A., Montgomery, J., Poreda, R., Darrah, T., Hee, S.S., Smith, A.R., Stich, A., Topping, W., Wittke, J.H., Wolbach, W.S. (2007). Evidence for an extraterrestrial impact 12,900 years ago that contributed to the megafaunal extinctions and the Younger Dryas cooling. Proceedings of the National Academy of Sciences, 104(41), 16016-16021. DOI: 10.1073/pnas.0706977104

Absurd catastrophism

12 January 2008

4 Comments

If there was an icon for ‘blogging on non-peer-reviewed non-research’, in the style of ‘blogging on peer-reviewed research’, this post would qualify for it. Although it is advertised as publishing “cutting-edge, peer-reviewed, creationist research papers”, Answers Research Journal (published by Answers in Genesis) is definitely not cutting-edge, not peer-reviewed, and is clearly not research. The evidence: the first few materials that are available online. There is a paper on “catastrophic granite formation”; here is a passage that gives you a flavor:

“Thus the formation of granite intrusions in the middle to upper crust involves four discrete processes — partial melting, melt segregation, magma ascent, and magma emplacement. According to conventional geologists (Petford et al. 2000), the rate-limiting step in this series of processes in granite magmatism is the timescale of partial melting (Harris, Vance, and Ayres 2000; Petford, Clemens, and Vigneresse 1997), but “the follow-on stages of segregation, ascent, and emplacement can be geologically extremely rapid – perhaps even catastrophic.” However, as suggested by Woodmorappe (2001), the required timescale for partial melting is not incompatible with the 6,000–7,000 year biblical framework for earth history because a very large reservoir of granitic melts could have been generated in the lower crust in the 1,650 years between Creation and the Flood, particularly due to residual heat from an episode of accelerated nuclear decay during the first three days of the Creation Week (Humphreys 2000; Vardiman, Snelling, and Chaffin 2005). This very large reservoir of granitic melts would then have been mobilized and progressively intruded into the upper crust during the global, year-long Flood when the rates of these granite magmatism processes would have been greatly accelerated with so many other geologic processes due to another episode of accelerated nuclear decay (Humphreys, 2000; Vardiman, Snelling, and Chaffin 2005) and catastrophic plate tectonics (Austin et al.1994), the likely driving mechanism of the Flood event.”

Here is what I honestly do not understand. Let’s accept for a moment the idea that granites can form relatively fast, and pretend that radioactive dating has some major issues, as these people claim (it doesn’t, of course), so that all the granites on Earth fit the 6000-year timeframe. But what about the stuff that the granites were generated from? That must be older, right? And if the whole crust is less than a few thousand years old, what about the mantle? And, if one can speculate about “accelerated nuclear decay during the first three days of the Creation Week” or “catastrophic plate tectonics”, why not just say that granites were created on the second day, after the mantle was ready to start convection by the end of the first day? Or, even better and simpler (Occam’s razor!), why not just come up with something like:

And God said, Let there be granite: and there was granite. And God saw the granite, that it was good: and God divided the crust from the mantle.

I am looking forward to the time when somebody realizes that the Universe was created yesterday, and it is only an illusion that we have been around for a bit longer than that. Imagine all the wonderful research opportunities that such a revolutionary working hypothesis would generate. I can already see papers and headlines like:

Updated relativity theory shows that time is shorter than you think

Plate tectonic hit-and-run: after hitting North America yesterday with several microcontinents, the Pacific Plate continued to subduct as if nothing happened

Fossil record from 4:15 pm yesterday shows that lightning-fast giant snails were abundant on Earth for more than 7 minutes

Accelerated ice flow during the last few minutes of Creation Hour is likely responsible for death of Ötzi the iceman

Scuba diver killed by massive rain of pelagic forams

Catastrophic hair growth in early humans

Additional research ideas are welcome; ‘Answers Research Journal’ is calling for papers now.

UPDATE: In my rush to publish the above results, I forgot to mention some previous work on similar subjects: Afarensis – an expert in points to the Precambrian archaeology –ist, who suggested long ago that the Cambrian explosion was caused by a bacteria trying to form a synthesis with a mitochondria and that peanut butter is a leftover from this explosion. I would only add that there is new evidence suggesting that the Precambrian started at 1 am yesterday, after Creation Hour ended, and it probably lasted for several hours, until the bacteria committed adultery.

A konspiráció-elméletek fölöttébb szükségtelen voltáról

2 October 2007

Leave a comment

Nem olyan rég Hamvas Béla inkoherenciáját próbáltam ecsetelni e bloghasábokon, de nem kellett sok időnek eltelnie, amíg a bejegyzés utáni diskúció teljesen kisiklott, és azon kaptam (ismét) magam, hogy a szeptember 11-hez kapcsolódó konspiráció-elméletek híveivel vitatkozom.

Bevallom, mostanig nem nagyon érdekelt ez a téma, mert annyira egyérteműnek tűnt a dolog. És most is pont olyan egyértelműnek tűnik; ami viszont meglep, az az, hogy milyen ereje van a konspiráció-elméleteknek. Ha úgy véljük, hogy az emberek csak nagyon kis töredéke hiszi azt, hogy szeptember 11-ét valójában nem muzulmán terroristák tervezték el és vitték véghez, hanem az amerikai kormány, nagyot tévedünk. Egy 2006 agusztusi felmérés szerint, az amerikaiak 36%-a véli úgy, hogy a támadásokat vagy az amerikai kormány beleegyezésével és támogatásával hajtották végre, vagy maga a kormány a tettes.

Bár a média nem nagyon foglalkozik a témával, az internet tele van a konspirációt bizonygató szövegekkel és dokumentumfilmecskékkel. A közös ezekben az, hogy megpróbálják ízekre szedni a “hivatalos” történetet: belekötnek abba, hogy az WTC épületek miért omlottak úgy össze, mintha hivatásosan berobbantották volna őket; hogy a Pentagonnál miért nem találtak több repülőgép töredéket, mint amennyit találtak; hogy a terroristák közül miért derült ki utólag többről, hogy nem is haltak meg, hanem életben vannak, stb.

A bajok ott kezdődnek, hogy ezeket a kifogásokat nem bizonyítottan szakértő szakemberek hozzák, hanem lelkes konspiracionista amatőrök. És úgy is vannak a kifogások tálalva: az interneten, YouTube videókon, dátumok nélkül, számok nélkül, kontextusból kiragadva, eltúlozva. Minek szaklapokban közölni például a mérnöki kifogásokat — hiszen sokkal egyszerűbb csak felhajítnai valamit az internetre, ott nincs peer-review. Minek megpróbálni matematikai modellezéssel bebizonyítani, hogy hogyan omolhattak össze az épületek (vagy hogyan nem), mikor egyszerűbb egy kártyavárat lefilmezni, ahogy összeomlik. Áltudomány ez a javából, és a konspiráció-áltudósok reakciója is pontosan olyan, mint a kreacionistáké vagy az örökmozgó-építőké: azért tudnak csak saját kiadványaikban és az interneten érvényesülni, mert a “mainstream” ellenük konspirál. Csak ebben az esetben még jobban el vannak nyomva a leendő Galileók, ugyanis ezúttal nemcsak a tudósok vannak ellenük, hanem az egész FBI, CIA, amerikai kormány, BBC, CNN, a zsidó kezekben levő média, és így tovább.

Az egyik fő téma a Pentagonnál lezuhant Boeing 757-es állítólagos hiánya a helyszínről. Az összeesküvés-hívők szerint, semmilyen bizonyíték nincs, hogy egy nagy személyszállító repülő csapódott volna bele az épületbe. Nem lehetett például semmiféle törmeléket találni a helyszínen, ami egyértelműen a repülőből származott volna. Valóban? És akkor ezek a fényképek hol készültek? Az a gyanúm, hogy ha történetesen megtaláltak volna egy nagy darabot a Boeingből, az American Airlines logójával rajta, a konspiracionisták arra azt mondták volna, hogy a kormány tette oda. De, ha valakinek nem elég a fényképek sora, akkor vegyük például azt, hogy (1) a Pentagonnál megtalálták a repülő fekete dobozát; (2) azonosították a repülőben levő személyek részét a maradványokból, a DNS-ük alapján. És nem is beszélve, hogy ha a Boeing 757-es valóban nem a Pentagonnál zuhant le, akkor mi lett vele? Lezuhant valahol máshol? Elvitték az UFÓk? Egy másik kifogás szerint a Boeing sokkal nagyobb lyukat kellett volna hagyjon az épületben, mint amekkorát hagyott. A valóság az, hogy a 38 méteres szárnytávolságú gép egy kb. 23 méteres lyukat hagyott a Pentagon első épületén. Józan ésszel nem várható el, hogy a gép mindkét szárnya szép lapos lyukat vágjon a vastag betonfalú épületbe (mint ahogy az történt New Yorkban, ahol a falak jó része üvegből volt), mint a rajzfilmekben a főhős keze-lába az aszfaltba, amikor földet ér a szakadékba való zuhanás után. Dehát a 9-11-es konspirációs sztorikban körülbelül annyi a fizika, mint a Tom és Jerry-ben.

Összeesküvés-elméletek valószínűleg mindig is léteztek, amióta az emberiség az eszét tudja. Végül is nem sokban különböznek a pletykától, amelyiknek egyes pszichológusok szerint nagy szerepe lehetett az emberréválásban. Ráadásul nagy, tragikus, sokkoló eseményeket könnyebb elfogadni, hogyha valami hasonlóan nagy tervezés és konspiráció van mögöttük. Azt a gondolatot, hogy egy maréknyi, viszonylag hétköznapinak tűnő ember elkövethet olyasmit, mint ami 2001 szeptemberében történt, sokkal nehezebb lenyelni.

Félreértés ne essék: egyáltalán nem hiszem azt, hogy amit a média mond és ír, az szent igaz. A szkepticizmus nagyon egészséges egy dolog — de nem mindegy, hogy hogyan használjuk. Bertrand Russell meghatározásával nehéz nem egyetérteni:

A szkepticizmus, amit én pártolok, csupán a következőkből áll: (1) mikor a szakértők egyetértenek, az ellenvélemény nem tekinthető bizonyítottnak; (2) mikor nem értenek egyet, egy nem-szakértő semmilyen véleményt nem tekinthet biztosnak; és (3) mikor mindannyian egyetértenek, hogy nincs elég adat egy határozott vélemény alátámasztásához, akkor a közember jobb, ha nem próbál ítélkezni.

Ezek a kijelentések elég szelídnek tűnnek, de, ha általánosan elfogadnák őket, teljesen forradalmasítanák az emberi életet.

[Az eredeti angol persze jobban hangzik:

The scepticism that I advocate amounts only to this: (1) that when the experts are agreed, the opposite opinion cannot be held to be certain; (2) that when they are not agreed, no opinion can be regarded as certain by a non-expert; and (3) that when they all hold that no sufficient grounds for a positive opinion exist, the ordinary man would do well to suspend his judgment.

These propositions may seem mild, yet, if accepted, they would absolutely revolutionize human life.]

A 9/11-es összeesküvéselmélet esetén tiszta a képlet, hogy a szakértők mit mondanak. A többi: ál-szkeptikus amatőrök véleménye.

Miért nem érdemes Hamvas Bélát komolyan venni

6 September 2007

19 Comments

Hamvas Béláról nehéz rossz véleményt hallani vagy találni az interneten. Szőcs Géza Shakespeare-rel és Buddhával emlegeti egy mondatban. A tradíció.org szerint a legnagyobb magyar író. A hamvasbéla.org a huszadik század egyik legnagyobb metafizikai gondolkodójaként mutatja be.

Ha azonban belolvasunk írásaiba, nem sok bizonyítékot találunk a fentiekre. Vegyük például “A bor filozófiáját”:

A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.

Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni; alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum.

Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni.

Ha valaki manapság ennyire durva hangú kirohanást írna a keresztények vagy általában az istenhívők ellen, azaz fogyatékos értelműeknek, korcs kedélyűeknek, hazudozóknak, gyáváknak, fennhéjázóknak, tévelygőknek nevezné testületileg őket, nagy lenne a felháborodás. És jogosan. De ha Hamvas Béla teszi ezt az ateistákkal, akkor az egyszerre számít szépirodalomnak, filozófiának és metafizikának.

De olvassuk tovább a “Bor filozófiáját”, mert érdemes (?): olyan gyöngyszemekre találunk, melyekhez képest sok mai áltudományos erőlködés egészen racionálisnak és világosnak tűnhet. Itt van például ez a rész:

Ha valaki a hagyomány alapján a legközelebbi értelmi megfeleléseket ki akarja építeni, ezt a következőképpen teheti:

VÉR
Nap – vasárnap – a – vörös – arany – 1

SÖR
Hold – hétfő – c – fehér – ezüst – 2

VÍZ
Merkúr – szerda – f – sárga – higany – 7

TEA (KÁVÉ)
Mars – kedd – g – ibolya – vas – 4

TEJ
Vénusz – péntek – e – zöld – réz – 5

OLAJ
Jupiter – csütörtök – d – kék – ón – 6

BOR
Szaturnusz – szombat – h – fekete – ólom – 3

Ebben a táblázatban a folyadékoknak értelmi megfelelések szerint való hétszeres kapcsolata szerepel, éspedig a bolygókkal, a hét napjaival, a hét hanggal, a szivárvány hét színével, a hét fémmel és a hét számmal. Amint látszik, a bor napja a szombat, bolygója a Szaturnusz, színe a fekete, férne az ólom, hangja a h és száma a három.

Amit nem egészen értek, az a következő: mivel jobb és értelmesebb az ilyen numerológiával vegyített asztrológia és hamis gasztronómia, mint az imént bigottnak nevezett “rossz szagú vénasszony”, “aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről”?

Hamvas Béla szerint az ateista “vallásnak” három dogmája van. A mai pszichológia, biológia és fizika szerint azonban minden jel arra mutat, hogy ezek tények, nem dogmák:

Lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés.

Így van.

Al Gore, Babeş, Bolyai

4 August 2007

Leave a comment

Olvasom, hogy a Babeş-Bolyai Egyetem Al Gore-nak is díszdoktori címet akar adni a 2007-2008-as tanévben. Méltányolandó, Al Gore ugyanis azon kevés politikusok közé tartozik, akik valamennyire komolyan veszik a tudományt, és egész jól közvetítik is azt. A képmutatás gyanújának elkerülése végett azonban Alma Mater-em vezetősége azért is tehetne valamit, hogy saját tanárai és kutatói legalább egy szikrányi szakmai háttérrel és tisztességgel képviseljék az Egyetemet.

Történt ugyanis, hogy egy néhány hónappal ezelőtt kolozsvári klimatológusok körbeülték a kerekasztalt, és megbeszélték, hogy a globális felemelegedést tulajdonképpen nem az emberi tevékenység okozza, és hogy “az utóbbi 30 évben történt meteorológiai változások nem olyan súlyosak mint amilyennek az ökologisták meg a politikusok egy része azt próbálja feltüntetni”. Magyarán, az IPCC félrebeszél, Al Gore félrebeszél, a klimatológusok döntő töbsége félrebeszél, de mi, kolozsvári szakértők, mi tudjuk pontosan, hogy miről is van szó.

Persze, mindenkinek joga van, hogy elmondja a véleményét, no problem. De. Ahhoz, hogy valaki fittyet hányhasson az egész tudományos status quo-ra, anélkül, hogy felkeltse a sarlatánság gyanúját, ahhoz először bizonyítania kellene, hogy képes nemzetközi szintű tudományos kutatást folytatni és annak eredményeit közölni, elfogadtatni másokkal. Miután ezt megtette, utána kezdhet a forradalmibb kinyilatkoztatásoknak. A kolozsvári klimatológusok enyhén szólva fordított sorrendben csinálják a dolgokat.

De azért Al Gore-nak díszdoktori címet adnának. Tudom, nem ők, hanem az egyetem vezetősége. De akkor is: a helyes sorrend az lenne, hogy először valamilyen minőségi követelményeket támasztani a saját alkalmazottakkal és publikációkkal szemben, és azután tüntetni azzal, hogy milyen nagy környezettudósok meg harcosok vagyunk.

Valakinek le kellene fordítania ezt, a Babeş-Bolyai Egyetem Környezettudományi Fakultásának hivatalos és állítólag tudományos lapjában megjelent cikket, és elküldenie azt Al Gore-nak:

“Kedves Al, ilyen szintű a környezettudomány azon az egyetemen, amelyik díszdoktori címet akar adni neked, azaz téged akar reklámcélokra felhasznáni. Szégyen reád, hogyha elfogadod.”

Van-e olyan jó a romániai egyetemi oktatás, mint a nyugat-európai?

12 July 2007

Leave a comment

A válasz, persze, egyértelmű és egyszerű: a romániai egyetemi oktatás és tudományos kutatás, általában véve, messze lemarad a nyugat-európai szinttől. Sok szempontból még a kelet-európai szinttől is, lásd Liviu Giosan és Tudor Oprea írását az Ad Astra-ban.

Ez nem nagy újdonság. Az azonban érdekes, hogy a romániai egyetemi oktatók 70%-a szerint, semmi minőségi különbség nincs a romániai felsőoktatási intézmények és a nyugat-európaiak között. Ezt a Soros Alapítvány egy új felméréséből tudhatjuk meg.

Gondolom, jobbanmondva fogadni mernék, hogy ez ugyanaz a 70%, amelyik (1) életében nem töltött egyszerre egy néhány napnál többet egy nyugati felsőoktatási intézményben; (2) nem igazán tudja, hogy mi az az ISI és mi az az “impact factor”. Vagy ha igen, akkor nem akar hallani róla.

Mennyire kell eltájolódottnak és beképzeltnek lennie valakinek ahhoz, hogy azt higgye, a Bukaresti Egyetem pont olyan jó, mint mondjuk a Cambridge University? És hogy a Iaşi-i Egyetem kiadványainak olyan súlyuk van, mint mondjuk, kapásból, a Oxford University Press-nek?

Nagyon.

Tipikus profil: a vallásosság

10 July 2007

2 Comments

Azt írja a Transindex, az MTI és a Reuters híreiből inspirálódva, hogy a múlt heti londoni és glasgow-i merényletkísérletek elkövetői

mindnyájan orvosok, vagy pedig kapcsolatban állnak a gyógyító hivatással. Évek óta dolgoztak nagy-britanniai kórházakban, ahol emberek gyógyítása, életek megmentése a központi feladat. Vajon miként lehetséges, hogy ilyen hivatást választó emberek igent mondjanak mások elpusztítására? – erre a kérdésre egyelőre a Scotland Yard sem tudja a választ.

Továbbá a

nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a militáns iszlamizmus követői széles társadalmi palettáról toborzódnak: dologtalan léhűtők és kisstílű bűnözők éppúgy akadnak közöttük, mint tehetős emberek és egyetemi végzettségű értelmiségiek.

És

egyszerűen hamis az a sztereotípia, miszerint az iszlamista körök tagjai mind hátrányos helyzetű, tanulatlan, az átlagos jövedelemnél kevesebbet kereső és hasonló emberek. A tények az ellenkezőjére vallanak: a merényletek elkövetői között nagy számban találunk magasan képzetteket, akik egzakt tudományban szereztek képesítést: vegyészek, fizikusok, orvosok, mérnökök.

A következtetés:

A profil azt mutatja, hogy nincs tipikus profil.

A válasz ezekre a kérdésekre pedig szerintem (és nemcsak szerintem) nagyon egyszerű: ezeket az embereket nem a társadalmi helyzetük, iskolázottságuk, IQ-juk, szülőhelyük, vagy munkahelyük köti össze, hanem az, hogy mindannyian vallásosak, mégpedig nagyon vallásosak. Hogy ennek napnál világosabb fontosságát és jelentőségét miért nem ismeri fel vagy hallgatja el a Scotland Yard, a szakértők, és a média egyaránt, azt én nem értem. Hacsak nem a vallás és vallásos emberek iránti általános (ál)tisztelet és kesztyűs kézzel való bánás miatt: a vallásról ugyanis csak jót vagy semmit illik mondani. És ahol jót semmiképp sem lehetne kiizzadni, mint például az ilyen cikkekben, ott nem mondanak semmit: úgy tesznek, mintha nem is létezne, és az égvilágon semmi köze sem lenne az egész témához. Hadd idézzem Sam Harris-t a “The End of Faith” című könyvéből:

Hogy láthassuk, a baj magával a muzulmán vallással van, és nem egyszerűen a “terrorizmussal”, elég, ha azt kérdezzük magunktól: miért teszik a muzulmán terroristák azt, amit tesznek. Mi viheti az egyértelműen személyes sérelemtől vagy pszichológiai zavaroktól mentes bin Ladent – aki se nem szegény, se nem tanulatlan – arra, hogy barlangban lakjon, és számtalan férfi, nő, és gyermek meggyilkolását tervezgesse, olyanokét, akikkel soha nem találkozott? A válasz erre a kérdésre nyilvánvaló – már csak azért is, mert maga bin Laden ismételgette azt orrvérzésig. A válasz az, hogy az olyan emberek, mint bin Laden, valóban hiszik, amit hisznek. Hiszik, hogy a Korán minden egyes betűje szentigaz. Miért adta életét tizenkilenc tanult, jó anyagi háttérrel rendelkező férfi ezrek meggyilkolásáért? Mert hitték, hogy jutalmul egyenesen a mennybe mennek. Ritkán fordul elő, hogy az emberi viselkedés ennyire egyértelműen és teljesen megmagyarázható lenne. Miért nem akarjuk elfogadni ezt a magyarázatot?

Azért, mert van valami, amit az amerikaiak többsége Osama bin Ladennel, a tizenkilenc gépeltérítővel, és a muzulmán világ nagy részével együtt elfogad. Mi, amerikaiak is komolyan vesszük azt a felfogást, mely szerint bizonyos fantasztikus kijelentésekben minden bizonyíték nélkül hinni kell. Az ilyen hősies hiszékenységi aktusok nemcsak elfogadhatóak, hanem szükségesek is. […] A vallásos hitnek, azaz a bizonyíték-nélküli-hit eszméjének tett engedményeinknek köszönhetően képtelenek vagyunk megnevezni és kezelni a világ konfliktusainak az egyik leggyakoribb okát.

Environment & Regress

21 June 2007

Leave a comment

A kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetemnek van egy tudományos lapja, az a címe, hogy Environment & Progress. A néhány éve létrehozott Környezettudományi Kar szerkeszti és adja ki. [Ez egy külön bejegyzésre érdemes, de: a BBTE a világon valószínűleg az egyedüli egyetem, ahol a földtudományokkal nem egy, hanem három karon belül foglalkoznak: a Biológia-Geológián, a Földrajz Karon, és a Környezettudományi Karon. Külön biológia kar nem létezik. Ilyen ez, hogy ha személyes érdekek és ellentétek vezérlik egy egyetem szerkezetét, és nem a tudományok logikus rendszere.]

Szóval. Az Environment & Progress sajnos nem olvasható az interneten, ellentétben pélául a geológusok által szerkesztett Studia UBB geológia-lappal, amelyik, bár távol áll még egy valóban tekintélyes tudományos lap szintjétől, de néha vannak benne érdekes dolgok, és az új számok legalább könnyen hozzáférhetőek. A jelenlegi bejegyzés tárgya tehát közvetve jutott el hozzám, pontosabban Luffi Péter geológus barátom küldte el azt az Environment & Progress-ben tavaly megjelent cikket, amelyikre nem találok sem jelzőt, sem metaforát, sem hasonlatot. Ami hirtelen az ujjbegyemre jön, az túl obszcén lenne, még egy blogban is.

Titokban még mindig reménykedem, hogy a Péter által küldött PDF egy hamisítvány. Vagy hogy a cikk valóban megjelent, de nem egyéb, mint egy Alan Sokal – mintára írt cselszöveg, mellyel a ravasz szerző a szerkesztőbizottság figyelmetlenségét és/vagy szakmai inkompetenciáját akarja leleplezni.

De attól félek, hogy a szóbanforgó iromány valóban megjelent, és hogy a szerző és szerkesztő egyaránt komolyan vette és veszi. A szerzőt Grigore Albu Gral-nak hívják, a cikk címe pedig “Oparino-Darwinismul şi aritmetica energiilor înalte”. Íme egy kis ízelítő:

Din 18446744071709551616 * 18446744071709551616 = 34028336867723539515251620971078211456 primim informaţia că “chipul sub perenitate undă mută cadrul in transfluidul ridicării pe poduri, acolo aşezîndu-l pe loc de urmaş la înnemuire așa cum îl arată arta încredinţării la desul răzor ce se cheamă operator in tăria imediată a repurtării de la reperele implinirii o metareturație Mo; învlăguitor gata să răsară zicere din piatră fără opoziţie la semnele spuse zeiește în cerul anga, idee că vatra harică sub strălucire pe direcție adună încredinţările asupra seminței cunoscute punct în Dyatră”. Nu se putea o concluzie mai bună pentru ceea ce, în lume a fost gândirea lui Oparin, iar intr-un univers, to pyen aderenţă la încredinţare prin opera Oparin.

A románul nem tudó olvasókat ezennel megnyugtatom, hogy nem vesztettek semmit, ugyanis a fenti idézetnek abszolút, de abszolút semmi értelme nincs, a halandzsának egy gigászi csimborasszója, jobbanmondva everesztje ez, amelyet olvasván félő, hogy az ember nem csak fejfájást kap, de az agytörzse is gyors zsugorodásnak indul.

A kérdés csupán az, hogy mit keres egy ilyen iromány Románia egyik legtekintélyesebb egyetemének egyik hivatalos szaklapjában. Ki az a szerkesztő, aki beteszi a lapba. Hol van a peer-review rendszer szakértője, kinek ez esetben csak annyi lenne a dolga, hogy a cím elolvasása után ráírja nagy piros betűkkel a kéziratra: REJECT. Hol vannak a Környezettudományi Karon dolgozó szakik, akik remélhetőleg ennél értelmesebb és maradandóbb dolgokkal akarnak foglalkozni, és kutya kötelességük lenne, hogy megmondják a véleményük egy ilyen esetben.

A mai Romániában, ha valaki járatos a hatalom és a pályázgatások berkeiben, könnyű új “tudományos” lapokat és intézményeket létrehozni, hangzatos címekkel, de zéróhoz közelítő tartalommal. Formă fără fond, ahogy Sorin Antohi jellemezte néhány évvel ezelőtt egy kaliforniai informális összeröffenésen a hasonló kolozsvári megmozdulásokat (utólag persze Antohiról is kiderült, hogy a “fond fără formă” bajnoka).

Valódi, maradandó tudást és tudományt viszont annál nehezebb kiizzadni. Márpedig csak azt érdemes.

Az anekdota hatalma

1 June 2007

4 Comments

Néhány hete egy, a Háromszékben megjelent cikk kapcsán írtam a homeopátiáról. A cikk egyrészt komoly tudományként mutatja be a homeopátiát, másrészt azt állítja, hogy a homeopátia a magfúzió energiáját használja fel gyógyításkor. Érdemes visszatérni a témára — például ebben a kommentben leírt jelenségre:

Ez a magfúziós cucc nyilvánvaló baromság, azonban gondolom itt is, mint az egyéb “alternatív” gyógymódok esetén szét kell választani a kuruzslókat a szakemberektől. A mi két éves fiunknál eddig működik a homeopátia, még a durva ekcémája esetében is, amivel a “hagyományos” orvoslás csődöt jelentett. Elég furcsa lenne egy pár hónapos vagy 1-2 éves gyerek esetében placebo hatásra hivatkozni…

Valóban valószínűtlennek tűnik, hogy egy néhány hónapos gyermekben tudatosulna, pontosan mi is történik — és emiatt a placebo hatás nem működhet. Nem tudom, melyik az a kor, amelyiktől fogva a gyerekek elég okosak ahhoz, hogy a placebo hatás működjön. Csak úgy intuitíven, minden bizonyíték nélkül, a két év nekem elég soknak tűnik, kétéves gyerekek már elég sokat értenek a körülöttük levő világból.

De tegyük fel, hogy valóban nem lehet ezt az esetet a placebo-ra fogni. Mi lehet akkor a magyarázat? Valóban azt bizonyítja-e ez, hogy a homeopátia igenis működik, ha jó szakemberek művelik?

Az “én gyerekem/ismerősöm/rokonom is meggyógyult”-jellegű érveléssel az a baj, hogy anekdotikus bizonyítéknak (angol “anecdotal evidence”) számít, nem tudományos bizonyítéknak. Az ember hajlamos arra, hogy ok-okozati összefüggést találjon ott is, ahol az nem létezik. Különösen, ha a feltételezett ok időben megelőzi a feltételezett okozatot – ez esetben a homeopátiával való kezelés a gyógyulást. Post-hoc következtetésnek hívják az ilyent; ez a hibás érveléstípusoknak egy változata. Az emberi szervezet úgy lett kitalálva (az evolúció által, persze), hogy kisebb betegségekből előbb-utóbb kigyógyuljon. Ha a betegség alatt valami kezelést kaptunk, akkor nagyon nagy a kísértés, hogy azt higgyük, attól gyógyultunk meg. Tegyük hozzá rögtön, hogy nincs kizárva: valóban a gyógykezelés segítette elő a gyógyulást – ezt azonban nem tudhatjuk biztosan. Hogy többet megtudjunk a kezelés hatékonyságáról, ahhoz nem egy, hanem több (sokszor több száz, vagy több ezer) esetre van szükség, és a kezelést meg az eredmények felmérését ellenőrzött klinikai feltételek között kell elvégezni. Ha a gyógykezelés valóban működik, akkor egy ilyen klinikai vizsgálat során kiderül, hogy a véletlenszerűnél és a placebo-hatásnál statiszikailag szignifikánsan többen meggyógyultak. A vizsgálatnak ‘double blind’-nak (“kétszeresen vak”-nak) kell lennie: sem az orvos, sem a páciensek nem tudják, hogy ki tartozik a kísérleti csoportba (akik valóban kapnak a feltételezett hatóanyagból), és ki a kontrollcsoportba (akik csak placebot kapnak). Ez a trükk nemcsak a placebo-hatást szűri ki, hanem a kutatóknak azt a hajlamát is, hogy nekik valami miatt ‘kedves’ eredményt hozzanak ki (ez az, amit angolul “experimenter bias”-nak hívnak).

Visszatérve a homepátiára: az eddig elvégzett több mint száz double-blind tanulmány és az azokat összegező meta-tanulmányok mind azt mutatják, hogy a homeopátiás kotyvalékok nem jobbak a placebo-nál. A homepátia közönségsikerének titka részben azzal függ össze, hogy az emberi agy szereti a jó sztorikat, mint a cukrot: szép, összefüggő mesévé szövi azt is, ami sokszor csak véletlen egybeesés. De ha ésszerűen akarunk közelíteni egy témához, akkor meg kell tanulnunk felülkerekedni az anekdota hatalmán.

Sarlatánsági lista

27 May 2007

Leave a comment

John Baez angol eredetijéből magyarítva.

Egy egyszerű módszer annak pontozására, hogy valaki mennyire minősül sarlatánnak – vagy nem.

1. Kezdetnek: -5 pont.
2. 1 pont minden állításért, amelyet a legtöbben hamisnak tartanak.
3. 2 pont minden állításért, amelyik egyértelműen értelmetlen.
4. 3 pont minden állításért, amelyik logikailag nem következetes.
5. 5 pont minden ilyen állításért, amelyiket a szerző nem hajlandó kijavítani.
6. 5 pont az olyan gondolati kísérletért, amelyik ellentmond egy általánosan elfogadott valódi kísérletnek.
7. 5 pont minden nagybetűs szóért.
8. 10 pont minden kijelentésért, mely szerint a kvantummechanika alapjaiban helytelen.
9. 10 pont minden önmagát Einstein-hoz való hasonlításért, vagy az olyan állításért mely szerint a speciális vagy általános relativitás alapjaiban helytelen.
10. 10 pont annak emlegetéséért, hogy a szerző járt egyetemre, mintha ez az épeszűség bizonyítéka lenne.
11. 20 pont az arra való utalásért, hogy a szerző Nobel díjat érdemelne.
12. 20 pont minden önmagát Newtonhoz való hasonlításért, vagy az olyan állításért mely szerint a klasszikus mechanika alapjaiban helytelen.
13. 20 pont minden olyan hivatkozásért, amelyik sci-fi alkotásokra vagy mítoszokra támaszkodik, mintha azok tények lennének.
14. 20 pont hogyha a szerző azzal védi magát, hogy más, régi elméleteket is megpróbáltak már nevetségessé tenni.
15. 30 pont minden önmagát Galileo-hoz való hasonlításért, vagy az olyan állításért mely szerint a szerző az Inkvizíció áldozata.
16. 30 pont azért, ha a szerző szerint a tudományos “establishment” ellene konspirál, és megakadályozza, hogy a munkássága a megérdemelt elismerést kapja.
17. 40 pont azért, hogy ha valaki egy forradalmian új elméletet mutat be, anélkül, hogy annak ellenőrizhető predikciói lennének.

Házi feladat: Hány pontot érne el Balogh Béla ezen a skálán? Hát Spanyol Zoltán?