Az egyetem irracionalitása (?)

Még egy idézet a Korunk új egyetem-számából (Bókay Antal pécsi egyetemi tanár cikke):

“Az egyetem posztmodernizálódásának fontos jele az egyetem mint intézmény erősödő irracionalitása. Az „észváros” esztelenné válhat. Az irracionalizálódásnak pedig teljesen egyszerű okai vannak. A központi támogatási források beszűkülésével kiszámíthatatlanná válik az egyetemi környezet, és kétségessé válik az egyik legjelentősebb egyetemi vívmány az autonómia.”

Én nem értem ezeket a posztmodern harcosokat. Ha úgy vélik, hogy a tudományos kutatás és az egyetemek túlságosan függővé váltak a nagy cégektől és a nagy pénzektől, akkor beszéljenek arról, és ne burkolják a témát ilyen nonszenszbe, mint “az egyetem mint intézmény erősödő irracionalitása”.

Mikor jönnek rá ezek a humán szakos “tudósok”, hogy Derridán, Lyotardon, Foucaulton, és Heideggeren kívül egyebet is lehet olvasni?

S ha már újra a posztmodernnél tartunk, érdemes megnézni hogy hogyan tud a számítógép néhány másodperc alatt a fentihez hasonló elmélkedéseket produkálni itt, és megtanulni hogy hogyan írjunk posztmodernül.

2 thoughts on “Az egyetem irracionalitása (?)

  1. “Mikor jönnek rá ezek a humán szakos “tudósok”, hogy Derridán, Lyotardon, Foucaulton, és Heideggeren kívül egyebet is lehet olvasni?”On olvasta ezeket az urakat? Eskiket ajanlana rajtuk kivul ebben a mufajban?

  2. Töredelmesen bevallom: ezeket az urakat olvasván néhány bekezdés után mindig kénytelen voltam más könyvet venni a kezembe, ugyanis nem értettem semmit. Egy darabig azt hittem, velem van a baj, de aztán rájöttem, hogy nálam sokkal okosabb emberek sem tartják olyan fontosnak e szerzőket olvasni. Ilyen szempontból szórakoztató olvasmány volt Alan Sokal és Jean Bricmont könyve, a Fashionable Nonsense (igaz ugyan, hogy ők jórészt a fenti urak tanítványait elemzik).Alternatíva szerintem van bőven: a filozófia berkein belül például David Hume, Bertrand Russell, Daniel Dennett, Martin Gardner. No meg ott van egy halom olyan kortárs non-filozófus (de filozófálgató) szerző, kiknek könyvei sokkal érthetőbbnek, izgalmasabbnak, és relevánsabbnak tünnek: ilyen például Richard Dawkins, Steven Pinker, Stephen Jay Gould, és általában a komoly tudományos ismeretterjesztést müvelő szerzők.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s