Az erdélyi magyar feministák megtalálták, hogy hol leledzenek a nagy igazságtalanságok. A Désiré Alapítvány és a Transindex kiadója bepanaszolta a Diszkriminációellenes Tanácsnál a református és az unitárius egyházat. Az ok: a Teológiai Intézet felvételijén “a református és az unitárus egyház különbséget tesz a férfi és a női jelentkezők között (…). A női és a férfi helyek előre meghatározottak: a felvételin a nők csak nőkkel, a férfiak csak férfiakkal vannak versenyben.” Amint több bejegyzés tanusítja e blogon, nem szimpatizálok különösebben egyik egyházzal sem, és a vallásról vallott nézeteim meglehetősen dawkins-iak.

De azt nem hiszem, hogy ez a legnagyobb jogtiprás Romániában. Egyrészt, egy egyházi iskolát több szabadság illet ilyen vonalon (különösen ha nem állami támogatással müködik). Ha tagja akarsz lenni a Jehova Tanúinak, akkor vessél magadra, és a tagsággal együtt vállalnod kell a szervezet szabályait is. Ha mindez mondjuk a fizika szakon történne, akkor jogos lenne a felháborodás. De a teológia más. A panaszosoknak el kell dönteniük, hogy az államot és annak jogrendszerét meg a civil társadalmat akarják-e reformálni, vagy valamelyik egyházi felekezetet. Az előbbi jogos és szükséges. Az utóbbi nagyjából reménytelen és hidegen hagy.

Másrészt, ha már az egyházakkal akarunk kötekedni: ezelőtt néhány hónappal a középkorba illő jelenetek zajlottak le az egyik ortodox kolostorban: egy fiatal lányt halálra kínoztak ördögüzés címén. Az, hogy ez egyáltalán lehetséges, sokat elárul a hazai ortodox egyház fölötébb középkori voltáról. Nem emlékszem, hogy a mostani panaszosok közül bárki is megmondta-megírta volna a véleményét az ügyben.

Gondolom, azért, mert ott nem történt diszkriminálás a felvételin.