Homeopátia és magfúzió

A Háromszék a homepátiáról cikkezik, itt és itt. Persze a szerző meg sem említi, hogy a homeopátiát nem igazán fogadja el az orvostudomány, és – ugyancsak a szerző – úgy állítja be, mintha csupán az orvoslás egy sajátos formájáról lenne szó, amelyik – gondolom, a hagyományos orvostudománnyal ellentétben – “holisztikus”, “egyénre szabott”, és “nem gátolja a természetes reakciókat”. Azt is elfelejti megemlíteni, hogy a homeopátiás szerek olyan fantasztikusan kis mennyiségű feltételezett hatóanyagot tartalmaznak, hogy gyakorlatilag vizet vagy alkoholt vásárolunk jó pénzért, amikor ilyesmit veszünk. Nem olyan rég elmentünk a gyógyszertárba szemcseppet venni, és szinte kifizettünk egy nagyon profinak kinéző üvegecske gyógyszert a kasszánál, amikor észrevettük az apróbetűs feliratot rajta, hogy “homeopathic medicine”. És nem volt olcsó – kb. kétszer olyan drága volt, mint az igazi szemcsepp, amelyikben ugyanaz a hatóanyag. Jobbanmondva az igazi szemcseppben van hatóanyag, míg a homeopatikusban nincs. De a nagy büdös semmiért kétszer annyit fizetsz.

Szóval. Az érdekes az, hogy mikor a homeopátiát kitalálta Samuel Christian Friedrich Hahnemann valamikor a 19-ik században, nem is volt olyan nagy hülyeség. Abban az időben ugyanis az orvostudomány még gyerekcipőben járt, és olyan bajok gyógyításaként, amire ma aszpirint vagy paracsetamolt venne az ember, alaposan megcsapolták a népeket, olyan megfontolásból, hogy a vérrel együtt a betegség is távozik. Ehhez képest a homeopátiás módszerek lehet, hogy nem segítettek sokat, de legalább nem is ártottak. Hahnemann úgy vélte, hogy a legtöbb betegséget “miazmák” okozzák, amelyek a bőrön keresztül kerülnek be a szervezetbe, és emiatt gyakran a betegségek valamilyen kiütések formájában jelennek meg. [A miazmák létezésére persze semmiféle bizonyíték nincs.] De idézzük a Háromszéket, legalább ott, ahol a szöveg közel áll a valósághoz: [A homeopátia] “legfőbb alapelve a hasonlóság törvénye, ami azt jelenti, hogy egy anyag segíteni fog az olyan tünetek gyógyításában, melyek hasonlóak az anyag által egészséges vizsgálati személyeken kiváltott tünetekhez”. Ezt az elvet követve Hahnemann nem azt vizsgálta, hogy egyes szerek hogyan hatnak beteg páciensekre, hanem azt, hogy milyen hatásokat váltanak ki egészséges embereknél. Ha például valami – bármi – taknyolást váltott ki a kísérleti alanyoknál, akkor azt Hahnemann és követői jó hűlés elleni gyógyszernek nyílvánították. Így lett a hagymából hűlés elleni gyógyszer.

Mindez érdekes és csak enyhén volt tudománytalan a tizenkilencedik században – de manapság nemcsak hogy nem érdekes, de egyértelműen és totálisan tudománytalan. Azt állítani, hogy “bármilyen heveny vagy idült betegség kezelhető homeopátiával”, enyhén szólva felelőtlenség. Több száz tanulmány készült a homeopátia hatékonyságáról, és döntő többségüknek az a következtetése, hogy a homeopátiás gyógyszerek nem jobbak a placebo-nál. Miért is lennének, hiszen legtöbb kotyvalék annyira fel van higítva, hogy jó, ha van egy darab szerencsés hatóanyag-molekula benne. Márpedig hatóanyag legyen a talpán, amelyikből egy molekula is csodákat művel.

A Háromszék homeopatológusa akkor higítja ki a maradék egyetlen molekulányi hitelességet is a szövegéből, amikor kijelenti, hogy

Az atomok és mo­lekulák nagy energiatar­talommal rendelkez­nek, melyek a fénysebesség gyorsaságával mozognak, és az atomfúzió nagy mennyiségű energiát szabadít fel belőlük. A homeopátia ezt az energiát használja gyógyításra.

Hadd ismételjem el: a homeopátia az atomfúzió energiáját használja gyógyításra. Magfúzió egy kis orvosságos üvegben, hétköznapi hőmérsékleten és nyomáson. Valóban sokan álmodoznak erről – mondjuk nem olyanok, akik asztmát akarnak gyógyítani -, de eddig senkinek sem sikerült.

Egyelőre magfúziót igazán ‘hatékony’ formában csak a hidrogénbombában sikerült létrehozni. De ekkora hatékonyság láttán még Hahnemann doktor is megkérdőjelezné a magfúzió és homeopátia közötti összefüggést.

ps. A fenti szöveg egy része a Skeptic’s Dictionary-ból ihletődött. És itt van egy cikk arról, hogy miért rossz ötlet homeopátiával védekezni a malária ellen.

Az én húsvéti sablonszövegem

Szemelvények a friss húsvéti sablonszöveg-termésből (Szabadság, 2007 április 7):

“Sajnos, sokan évek óta nem járnak locsolni, és inkább begubóznak otthonukba. Egyre inkább a külsőségek számítanak, az emberek elsősorban a bevásárlással vannak elfoglalva, miközben elvész a lényeg.”

“A szekularizáció diadala ma már csaknem teljes. Az egyházak és az államok szétválasztásának hevében sikerült elválasztani a vallás(oka)t a társadalomtól. És a húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága valahol elveszett, elsilányult, a köztudatból kikopott. Az emberek sok locsolót, jó ivászatot, kellemes bulizást, gazdag nyuszijárást kívánnak.”

“Bíznom kell abban, hogy még nincs minden elveszve, hogy még tudunk befelé fordulni, megkeresni önmagunkban azt a részt, amely még nem adta meg magát. Azt, amely tud, és akar hinni. Azt mondják: zuhanó repülőben nincsenek ateisták. Talán nem szükséges, hogy ez a világ is zuhanó repülővé váljon, talán még megvan bennünk az a lehelet, amely egykor életre hívta a por és hamu embert.”

Nos, meg kell mondanom, hogy nekem a húsvét egy miligrammal sem jelent többet, sem kevesebbet, mint egy-egy jó ebédet otthon, családi körben, régmúlt idők locsolásait és ivászatait, és egy húsvéthétfői hányást egy szentgyörgyi poroló alatt. Igen, a “húsvéti üzenet, a feltámadás igazsága” számomra elveszett, jobbanmondva nem is emlékszem, hogy valaha is izgalmasnak és hitelesnek tartottam volna. És enyhén szólva unalmasnak tűnik, hogy évről évre ugyanezek a szövegek hangzanak el húsvétkor: a jó: a húsvéti üzenet, Jézus, a hit, magunkba-szállás; a rossz: a bevásárlások, az ivászatok, a szekularizáció, és az ateisták.

Várom azt a húsvétot, amikor a lapok valami egyébről is fognak szólni, mint hogy Jézus és aszkéta követői a követendő példák, és a hitetlenek meg csokoládé-nyuszit vásárlók a megvetni valók. Miért olyan egyértelmű egyeseknek, hogy az ateizmus egyben a moralitás hiányát is jelenti? Morális emberek és rossz emberek voltak és vannak hivők és hitetlenek között egyaránt. Igen, vannak akik annak ellenére, hogy nem járnak templomba, és valamikor középcsoportos korukban már kinőttek a Piroska-és-a-farkasból meg hasonló mesékből (melyek lehet, hogy valóban szépek, de minden mese unalmassá válik, ha tízezredszer hallod), szóval ennek ellenére törvénytisztelő és morális emberek, nem lopnak, nem ölnek, nem csalnak, a világot nem próbálják megváltani, de néha segítenek azokon, akiken tudnak, és néha spirituális élményeik is vannak, csak éppen nem kötik azokat egy szakállas öregemberhez a felhőkben vagy szakállas fiatalemberekhez a kereszten.

Kellemes húsvétot, hétvégét, napéjegyenlőséget és tavaszt mindenkinek.

Józan észtől mentes övezet

Olvasom a kolozsvári Szabadágban, hogy “létrejött az első Kolozs megyei génmódosított növényektől mentes övezet“. Azt is megtudhatjuk, hogy

A Génmódosított növényektől mentes Románia elnevezésű programot a németországi Grassroots Alapítvány támogatja. Fő célkitűzése felhívni a figyelmet a génmódosított növények termesztésével járó veszélyekre. Álláspontjuk szerint bátorítani kell a környezetvédelmet szolgáló bármilyen intézkedést, valamint fellépnek a génmódosított és a „rendes” növények egymás mellett való termesztése nyomán kibontakozó károsodás ellen is.

Tizennégy Kolozs megyei település (Bánffyhunyad, Csucsa, Havasnagyfalu, Jósikafalva, Kalotaszentkirály, Kiskalota, Kissebes, Körösfeketetó, Körösfő, Reketó, Riska, Magyargyerőmonostor, Meregyó és Székelyjó) döntött úgy, hogy nem engednek semmiféle genetikai mesterkedéssel készült növényt a termőföldjeikre. Ezen kívül Beszterce-Naszód megyében huszonhat település már régebb hasonló döntést hozott.

A hazai hatóságok, úgy látom, azt tanulják el Európától, amit nem kellene. A génmódosított növények elleni harc ugyanis nemhogy használna valamit, hanem egyenesen káros: elvonja a figyelmet ennél sokkal fontosabb témákról, mint például az erdőpusztítás, a globális melegedés, vagy olyan kórokozó-törzsek kialakulása, amelyek ellenállnak az antibiotikumoknak, stb. A nagy európai GM-ellenes hisztéria ellenére (mely jórészt a kergemarhakór körüli problémákban gyökerezik) tulajdonképpen nem léteznek meggyőző adatok arról, hogy a génmódosított növények termesztése bármilyen nagy veszéllyel járna (azon kívül persze, hogy bármilyen új faj vagy törzs bevitele egy ökoszisztémába bizonyos kockázatokkal jár). Elvégre évezredek óta az emberiség egyebet sem csinál, mint géneket módosít: a bernáthegyi meg a puli tulajdonképpen génmódosított farkasok, a búza meg a kukorica génjeit is alaposan meggyámbászták az idők folyamán, s a példákat persze még hosszan lehetne folytatni. A lényeg az, hogy a mai génmódosítások csupán annyiban különböznek a természetes és a mesterséges szelekcióval elért változásoktól, hogy a változtatások tervezettek és gyorsak. Sok országban már évek óta termesztenek nagy mennyiségben génmódosíott kukoricát, krumplit, szóját. Egyetlen jól dokumentált eset sem létezik, hogy valaki ezektől megbetegedett volna.

A Szabadság szerint

Kolozs megyében az érintett hatóságok azért döntöttek a génmódosított növényektől mentes övezetek létrehozásáról, mivel úgy vélték, hogy a vidékfejlesztésre, környezetvédelemre és a vidéki turizmusra vonatkozó terveik miatt szükséges ez az intézkedés.

Kiváncsi lennék, hány olyan turista van, aki azért fújja le tervezett Magyargyerőmonostori látogatását, mert megtudta, hogy Magyargyerőmonostor határában egy fél hektáron génmódosított szója terem.

Ami pedig a környezetvédelmet illeti – egy olyan ország, amelyik nem képes rendben tartani és valóban megvédeni olyan helyeket, mint a Duna Delta, a Retyezát, a Bucegi, amelyikben Kiskapus messziről felismerhető a Google Earth-en, annyira fekete a koromtól minden körülötte, ahol kiöregedett és elavult technológiájú színesfém-bányák tározói bármikor újra kipusztíthatják egy-két folyó élővilágát — szóval egy ilyen országban azért harcolnak egyesek, hogy nehogy génmódosított növényeket ültessen valaki a szomszédjukban.

Bevallom, nem igazán értem.

A Barcaság és Háromszék morfológiája


Ez a digitális domborzati modell (digital elevation model) az ingyenes 3DEM programmal készült. Az adatokat a USGS honlapjáról lehet letölteni. Néhány számomra fontos helyet bejelöltem a képen. A 3DEM-mel három dimenziós diagramokat is könnyü produkálni. Így néznek ki például a Hargita vulkáni kúpjai:


(Nagyobb felbontásért kattints a képekre.)

Kovászna és Komandó nagy felbontásban a Google Earth-en

Kovászna, Gelence és Komandó környéke újabban magas felbontásban látható a Google Earth-en. Így néz ki Kovászna, a háttérben a Siklóval (egy egyenes vonal a bal felső sarokban látható hegyen):


A képre kattintva a nagy felbontású fotó is értékelhető. Persze a legjobb ha az ember ezeket a Google Earth-ben nézi.

Földismei nyelvenczkedések

Kovag. Zöldle. Tülle. Kigyla. Berzle. Jegeczes. Mandolaképű. Törgyületes. Görgyületes. Vaséleg. Tülleszirt. Szemegle. Csengle. Szivagkőzetek. Puhányok és burányok. Talajos lánczburány. Reszelények. Közönséges iglény. Vonalozott gyöngér. Kétkarélyú bölle. Knigti ötizke. Ránczos köldöny. Csehországi csodány. Blumenbachi rejlöny. Ősikék. Talányos hálony. Burtini bagócsa. Sugáros köldöny. Bordacsos zugoncz. Fegyverzett fejbökény. Legyező dörgész. Hosszúröpű tompócz. Kerekdedes iszapka. Díszes lobogány. Reczés serlegőcz. Desznójersi emlőcse. Soros körvöny. Marsi szörbencs. Élesbordájú fúrhabany. Forgonczféle homár. Valdi gyöngyike. Ferde falány. Tövises gerencs. Lapos fodorcza. Bükös bölök. Általános kögöcske. Köröczös csészike. Hatszögű bököcz.

S a nagy hajdanócz.

[Szemelvények Mihálka Antal 1862-es geológia tankönyvéből; T3 Kiadó, 2006, Boér Hunor előszavával].

Romanian Wine

We have spent the holidays somewhere on the new fringes of the European Union, more precisely in the southeastern corner of Transylvania, Romania, in our old hometowns of Csíkszereda (Miercurea Ciuc) and Sepsiszentgyörgy (Sfantu Gheorghe). Despite numerous inconveniences (like our luggage getting lost in Paris on the way home and having to drive a small Renault on a few inches of fresh snow) it was a worthwhile trip, e.g., after three years of no-see, it is nice to get to know your family and friends again.

Anyway, one of the enjoyable parts of the trip was that we sampled a number of Romanian wines. Not too many, because the average store in Szentgyörgy or Csíkszereda does not carry a big selection of wines. We learned that wines that are cheaper than about 5 dollars (~12-13 new Romanian lei) are usually barely drinkable. However, some of the bottles in the 15-20-30 lei price range are quite nice. The ones labeled Prahova Valley are always reliable; we had several bottles of Merlots and Cabernets. And there are a few Feteasca Neagra-s that are outstanding. Look for “Cramele Halewood S.A.” on the label.

So the good news is that there are a growing number of enjoyable wines for reasonable prices. However, I still do not understand why on earth they label almost every wine with ‘sec’ (dry), ‘demisec’ (half-dry), ‘demiculce’, and ‘dulce’ (sweet). Have you ever seen a Cabernet Sauvignon labeled as ‘sweet wine’? Well, in Romania you can see such monstrous creations almost in any store that sells wine. Don’t event think about trying one of these — they are as bad as the label sounds. Why is it so difficult to grasp that good red wine is not supposed to be sweet?

A BKB visszavág – avagy a plágium fölötébb veszélyes voltáról

Hantz Pétert és Kovács Lehelt kirúgták ugyan a Babes-Bolyairól, de a Bolyai Kezdeményező Bizottságot nem a matyók hímezték. Bodó Barna Szamosközi Istvánt plágiummal vádolja, amit ez utóbbi persze hevesen tagad.

A média erre a plágium-ügyre koncentrál, és nem sokat foglalkozik az egyéb részletekkel. De nem árt feleleveníteni, hogy Hantzékat többen és többször azzal vádolták, hogy BKB-s tevékenységük mellett vagy mögött nem sok szakmai teljesítmény van. Végre most valaki kimondta világosan, hogy a Physical Review Letters-ben közölni tudományos cikket valamivel komolyabb tudományos teljesítmény, mint akármelyik kolozsvári vagy hazai kiadónál közölni akármit. Márpedig a legtöbben a leghevesebb BKB-kritikusok között csak olyan lapokban szoktak közölni, amelyeknek az “impact factor”-a olyan, mint a román ipar Caragiale szerint: “este admirabila, sublima putem zice, dar lipseste cu desavarsire”.

De térjünk arra, ami a médiát jobban érdekli: plagizált-e Szamosközi tanár úr vagy sem. A BKB szerint

mind a doktori dolgozatban, mind az Evaluarea potenţialului la elevi című könyvben előfordul ugyanaz a csaknem három teljes oldalt kitevő szöveg, amely megtalálható egy korábban megjelent francia könyvben, a Fredi P. Düchel által szerkesztett Textes de base en pédagogie – l’éducation cognitive – le développement de la capacité d’apprentissage et son évaluation című kötetben. A szövegátvétel részben szó szerinti, részben csak a kifejezésmód változik, a gondolatmenet egyezik. A szóban forgó szöveg három szerzője (Jean Louis Paour, Jeanine Jaume, Odile de Robillard) azonban sem lábjegyzetben, sem a forrásmunkák között nincs feltüntetve.

Sz. I. válasza itt olvasható. Szerinte a plágium meghatározása a következő (gyors és hozzávetőleges fordításban): olyan gondolatok, amelyeket részben vagy teljesen átvett valaki, és úgy tüntette fel őket, mintha saját munkája eredményei lennének. A szóban forgó három oldalról ő sehol sem állította, hogy a saját eredményeiről lenne szó; ebből következik, hogy az nem plágium.

A bajok ott kezdődnek, hogy a plágiumnak nem egészen ez a definiciója. Nézzük csak pl. a magyar Wikipédiát:

Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel a eredeti szerző jogait sérti.

A Szamosközi tanár úr gondolatmenete szerint, ha valaki szó szerint kimásolna egy néhány passzust Watson és Crick 1953-as Nature cikkéből, anélkül, hogy hivatkozna rájuk, az nem lenne plágium, hiszen mindenki tudja, hogy ki magyarázta meg a DNS szerkezetét.

A teljesség kedvéért, és a Transindex jóvoltából, hadd másoljunk ide egy passzust a francia szövegből és ugyanannak az a’ la Cluj változatát.

Por ce faire, on mobilise trois types d’aides: a) proposer des taches dont la resolution ne depend pas essentiellement d’acquis cognitifs anterieurs, b) chercher a lever les entraves actuelles au bon functionnement cognitif, c) induire un degre de fonctionnement “optimal” compte tenu de la nature de la tache et des capacites du sujet. La quantite comme la nature des aides peuvent varier fortement d’un instrument d’evaluation dynamique a l’autre. Cela peut aller d’aides ponctuelles et standardisees (Carlson & Wiedl, 1992a; 1992b) jusqu’a de veritables programmes d’apprentissage proposes sur plusieurs heures (Guthke, 1992).

És:

Ajutoarele pe care evaluatorul le ofera evaluatului vizeaza trei aspecte principale: 1. utilizarea unor sarcini a caror rezolvare nu depinde in mod necesar de achizitiile cognitive anterioare; 2. anihilarea acelor obstacole actuale care determina inefecienta functionarii cognitive; 3. inducerea unui nivel optim al functionarii mintale tinand cont de natura sarcinii si capacitatea subiectului. Cantitatea si natura ajutoarelor poate varia de laa cele standardizate (Carlson & Wiedl, 1992) pina la programe de invatare (Guthke, 1992).

Ennek elég erős plágium szaga van, és mellékes, hogy a bevezetésben, a fő fejezetben, vagy a köszönetnyílvánításban jelenik-e meg a szöveg.

Persze nem állítom, hogy nem fordulhat elő: valaki elkövet egy ilyen hibát pályája elején, de azután – vagy azelőtt – olyasmiket produkál, amiknek súlya mellett eljelentéktelenednek az ilyen régi melléfogások. Ilyesmiről egyelőre semmi szó nem esik: az egyetem vezetősége mindent tagad – és ezzel mindenkit hülyének néz.

Sajnos, jobbanmondva szerencsére, ezek a pofátlan dolgok, amiket tényeknek hívnak, magukért beszélnek.