Nem tudok ellenállni a kísértésnek hogy röviden idézzek ebből a könyvből:

“A területiség elve alapján szerveződő nemzetállam átfogó, össztársadalmi hatósugarú azonosulási mintákra kötelez, ebben az értelemben az érintettek közül az adott területen senki sem vonhatja ki magát hatása alól. Kognitív és szimbolikus, adminisztratív, politikai erőforrásokat biztosít, amelyek lehetővé teszik a modernitás kockázatokkal teli dinamikájával való szembesülést. A nemzetállam az említett erőforrások biztosításával lehetővé teszi a valóságértelmezések folyamatát, lévén, hogy a valóságtapasztalathoz való hozzáférés szimbólumok által közvetített. A létezők értelmét és a megnyilvánulások érvényességét egy adott világ vagy egy begyakorolt diskurzus horizontján belül teszi lehetővé. A kollektív azonosságok tematizációja a nemzetállam kulturális szerepvállalásának és kulturális teljesítményeinek kérdését teszi fel.”

Ahogy D.P. szokta mondani: vagy én vagyok hülye, vagy mindenki más. De ha ennek a szövegnek van valami értelme, és le is lehet fordítani magyarra, akkor méltányolnám, ha azt valaki megtenné. Mert hanem azzal a benyomással maradok, hogy újra az FSZHH (fosom-a-szót-hüvös-halomba) szindrómával állunk szemben.