Újabb hazai posztmodernkedések II.

Ha már az új Hét-en és a hasábjain tündöklő Virilió-íráson csámcsogunk, kár kihagyni a hozzá kapcsoldó kommentárt, melyet Gyuris Gergely jegyez. Ha ez a Virilio szövegéből nem lenne világos (és nem az), akkor itt magtaláljuk a lényeget: minden jelenlegi földi rosszért, kedves olvasó, a terrorizmustól a müvészetek hanyatlásáig, a fő hibás nem más, mint a tudomány:

“a tabuk áthágásával (klónozás, abortusz, bizonytalan kimenetelű kísérletek önkéntes kísérleti alanyokon stb.) a tudomány többé nem korlátozható, a tudományba vetett kritikátlan, fanatikus hit pedig az önkényes kutatások és kísérletek medrébe tereli ezt a haladást. A tudósok már nem feltétlenül egy „jó” ügy érdekében, az emberiség érdekeit szem előtt tartva végzik munkájukat, hanem pusztán a tudomány kedvéért. Az emberi élet (és az isteni teremtés) szentségét figyelmen kívül hagyó klónozás, a gépek emberi jegyekkel történő felruházása (fizikai és mentális szinten) egy olyan antihumánus folyamat részei, amelynek végeredményeként megsemmisülhet a kutatások eredeti tárgya: a tudományos öntudatlanság az emberiség végső eltűn(tet)ése felé mutat, feltéve, hogy a tudományos önelégültségnek köszönhető balesetek egyike nem jár hamarabb végzetes eredménnyel.”

Érdekes véleményazonosságnak lehetünk itt tanúi (strange bedfellows, mondanánk angolul): ezt egy katolikus pap is írhatta volna, annak is a konzervatívabb változata. Az isteni teremtés szentségét figyelmen kívül hagyó klónozás? – nem is tudtam, hogy a Hét szerkesztői és cikkírói szimpatizálnak a kreacionizmussal. De érdemes továbbolvasni:

“A tudomány jelenlegi állapota azonban nem csak a kísérletek és háborúk kapcsán vet fel etikai kérdéseket. Az egyre gyorsuló haladás ütemét a sebesség metaforája teszi érzékletessé: míg a felvilágosodás (Enlightenment) korához képest a jelenlegi évszázad már a fénysebességé (speed of light), addig a következő már a sebesség fényének (light of speed) évszázada lesz. A techno-tudomány követhetetlen, szélsőséges fejleményei és fejlesztései egy embertelen, sőt ember nélküli jövőt vetítenek előre.”

Fogadni mernék, hogy tudomány-gyülölő szerzőnk a “techno-tudomány egy követhetetlen, szélsőséges fejleményét” használva írta e szöveget, ily módon kicsit közelebb hozva a ceruza- és ember nélküli jövőt. S hogy mért lenne a 21. század a fénysebesség, a 22. pedig a sebesség fényének százada, az számomra rejtély marad. Mióta van a sebességnek fénye?

Az biztos, hogy ha a birkaságnak meg üres szövegelésnek fénye lenne, akkor a közvilágítást meg lehetne oldani a szélsőséges techno-tudomány nélkül is.

P.S. A teljesség kedvéért azt is jegyezzük meg, hogy Gyuris Gergely recenziója nem teljes egészében pozitív, a vége felé egy kis kritikus és szkeptikus hangvételt is fellelhetünk, például itt:

“A különböző nézőpontok ismertetése helyett egyoldalú, és egy idő után kiszámítható, dogmatikus kritikát kapunk, a meggyőzés görcsös szándéka alkalomadtán még a szerzőnek az adott témában való jártasságát is megkérdőjelezi.”

Újabb hazai posztmodernkedések I.

Kis ízelítő Paul Virilio írásából, melynek magyarítása az új Hétben jelent meg:

És ahogy már magam is megírtam: „Az itt nincs többé, minden most van.” Következésképp minden művészet, de különösen az ábrázoló művészetek végzetesen károsodtak, majd megszűntek létezni az ábrázolás technológiáinak és a sokszorosításnak mind dromologikus, mind dromoszkopikus állandó gyorsulása miatt, mely nullára csökkentve teret és időt a szubjektum és a tárgy között, magától értetődően nemcsak a ritkaság és a durée [tartósság] fogalmait törölte el, hanem a műalkotás lehetőségének és „létrejöttének” kapcsolódási pontjait is, azaz a műalkotás fenomenológiáját.

Ilyen szavak egyébként, hogy “dromologikus” meg “dromoszkopikus” csak a Virilio és kellőképpen kikupálódott követőinek szótárában léteznek. De mit számít, hogy nincs semmi értelme az egésznek, és senki nem ért semmit belőle, mikor jól hangzik. És meg tudjuk játszani, hogy értünk valamihez: ha ez a szöveg nem mond neked semmit, az csak azt jelenti, hogy nem olvastál elég Viriliót és Foucault-ot és Derridát.

Bullshit.

Plazmafizika és sarlatánság III.

Méltányolandó, hogy valaki pennát ragadott és nam hagyta szó nélkül a Szabadságban megjelent ingyenreklámot Spanyol Zoltán humbug találmányáról. Fey László közli a véleményét a szombati lapszámban, minden köntörfalazás nélkül:

“[Spanyol Zoltán] nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a gróf úr találmányának köszönhetően a jövő autója vizet fog tankolni, száguld az utakon, közben a „vízplazma elégethető üzemanyaggá válik” és az égés végterméke is tiszta víz lesz. Márpedig ha ehhez nem használ más energiát, akkor ez örökmozgó. Olyan ez, mint mikor Münchhausen báró megragadja a saját üstökét és kihúzza magát a mocsárból. Lehet ugyan olyan motort üzemeltetni, amelynek üzemanyaga végső soron a víz, de ehhez a vizet valami módon (elektromos energiával, hővel) fel kell bontani hidrogénre és oxigénre, az ezek egyesüléséből származó energia viszont kevesebb lesz, mint amennyit befektettünk, mert a veszteség elkerülhetetlen.”

És:

“Így mulat egy idegenbe szakadt magyar úr, a közismert, ősi Spanyol grófi család sarja.
Helyes, hogy a Cireşica jövendőmondó és javasasszony mellett neki is csinálunk egy kis reklámot.”

Témához kapcsolodó: Plazmafizika és sarlatánság I., Plazmafizika és sarlatánság II.

Teológia mindenkinek, nemre való tekintet nélkül

Az erdélyi magyar feministák megtalálták, hogy hol leledzenek a nagy igazságtalanságok. A Désiré Alapítvány és a Transindex kiadója bepanaszolta a Diszkriminációellenes Tanácsnál a református és az unitárius egyházat. Az ok: a Teológiai Intézet felvételijén “a református és az unitárus egyház különbséget tesz a férfi és a női jelentkezők között (…). A női és a férfi helyek előre meghatározottak: a felvételin a nők csak nőkkel, a férfiak csak férfiakkal vannak versenyben.” Amint több bejegyzés tanusítja e blogon, nem szimpatizálok különösebben egyik egyházzal sem, és a vallásról vallott nézeteim meglehetősen dawkins-iak.

De azt nem hiszem, hogy ez a legnagyobb jogtiprás Romániában. Egyrészt, egy egyházi iskolát több szabadság illet ilyen vonalon (különösen ha nem állami támogatással müködik). Ha tagja akarsz lenni a Jehova Tanúinak, akkor vessél magadra, és a tagsággal együtt vállalnod kell a szervezet szabályait is. Ha mindez mondjuk a fizika szakon történne, akkor jogos lenne a felháborodás. De a teológia más. A panaszosoknak el kell dönteniük, hogy az államot és annak jogrendszerét meg a civil társadalmat akarják-e reformálni, vagy valamelyik egyházi felekezetet. Az előbbi jogos és szükséges. Az utóbbi nagyjából reménytelen és hidegen hagy.

Másrészt, ha már az egyházakkal akarunk kötekedni: ezelőtt néhány hónappal a középkorba illő jelenetek zajlottak le az egyik ortodox kolostorban: egy fiatal lányt halálra kínoztak ördögüzés címén. Az, hogy ez egyáltalán lehetséges, sokat elárul a hazai ortodox egyház fölötébb középkori voltáról. Nem emlékszem, hogy a mostani panaszosok közül bárki is megmondta-megírta volna a véleményét az ügyben.

Gondolom, azért, mert ott nem történt diszkriminálás a felvételin.

In memoriam Dénes István (1954–2005)


(fotó: Szabó Tibor)

Kellett egy kis idő, amíg a témához egyáltalán hozzá tudok szólni. S ez most se könnyü, de: szorítkozzunk a tényekre, azok letaglózóan szomorúak önmagukban, nem kell érzelmes közhelyekkel körülvenni őket.

Kellene valaki, aki továbbra is gondját viseli a Vargyas Völgyének, minden évben kitakarítja, harcol a védett területté nyilvánításért, jegyeket oszt és szed, hidakat javít és szerel, jelzőtáblákat fest, barlangokat zár le és ment meg a vandalizmustól.

Kellene valaki, aki nagy egyetemeket és híres kutatóintézeteket meghazudtoló pontossággal és érdeklődéssel térképez, kutat, rajzol és leír, profi archeológushoz illő módon ásat és leltároz.

Kellene valaki, aki nem üres hazafiságra és magyarkodásra tanítja azokat, akik hajlandóak tanulni, hanem komoly táj- és természetismeretre, mely egy életen át meghatározó lehet.

Kellene valaki, aki nem a nagy szövegek és a mellveregető öndicséretek, hanem az apró de időtálló lépések és pontos mérések embere.

Kellenének valakik, és nem is kevesen, akik olyanok, mint Dénes Pista volt.

Plazmafizika és sarlatánság II.

Érdemes egy kicsit tovább elemezni a tegnapi témát. A teljesség kedvéért hadd említsük meg, hogy valóban létezik egy német szabadalom, amelyre Spanyol Zoltán hivatkozik, itt olvasható el (sajnos csak németül; egy ilyen ostobaságnak az elfogadása egyébként a német szabadalmi hivatalt is minősíti). Továbbá, a gróf úr élőben is megtekinthető és hallgatható, amint a találmányát magyarázza az MTV nézőinek (köszönet a linkért Luffi Péter barátomnak). Härtlein Károly fizikus így kommentálja a jelenetet:

“2004 nyarán az MTV és az MTA kötött egy együttműködési szerződést. Ennek értelmében az MTV és az MTA közösen lép fel az áltudományok ellen. Jó volt ezt látni és hallani. De az örömöm nem tartott sokáig. A megújult MTV honlapon ott, ahol régebben a fórum volt, most horoszkóp van! 2004 októberében a Napi Mozaik magazin műsor is csalárdul elárulta az ügyet! Egy régi ügyet vettek elő, gróf Spanyol Zoltán 1986-ban szabadalmaztatott vízhajtású autóját. 100km egy liter vízzel, hangzott el a beharangozóban. Az adás szerkesztői nem kezdők, mégis olyan tájékozatlanságról tettek tanúbizonyságot, amely egyenesen ijesztő. A több mint negyedórás műsorblokkban a feltaláló valótlan állításait ámulva hallgatták a műsorvezetők. „A víz izotóp anyag”, mondta Spanyol Zoltán, az ilyen mondatok után középiskolai feleletre egyértelműen az elégtelen osztályzat jár. Ha már a középiskolai kémia és fizika tantárgy alapfogalmaival nincsenek tisztában, legalább azt tudhatták volna, hogy a szabadalmi oltalommal rendelkező dolgoknál nem feltétel a működőképesség. Ezt a szabadalmi hivatal ugyanis nem vizsgálja. A műsorban bemutattak egy teljesen más elven működő, fejlesztési stádiumban lévő modellt. Ez az autó cseppfolyós hidrogén gázzal üzemel, (amelyről tudjuk, hogy heves hőtermelő kémiai reakció során képes vízzé elégni) és égésterméke vízgőz. Spanyol Zoltán autójának a hajtóanyaga víz, és érdekes módón az égésterméke is víz. Rejtélyes módon, a hideg csapvíz meghajtja az autót, közben gőzzé válik. Valószínűleg, azután érthetjük meg ezt a folyamatot, ha majd sikerül a hajunknál fogva felemelni magunkat.”

Ugyancsak feljegyzendő, hogy Hantz Péter kolozsvári fizikus (aki fizikában való jártasságát nem gyanús szabadalmakkal, hanem komoly lapokban közölt cikkekkel tudja bizonyítani) megírta véleményét a www.erdely.ma honlapnak. Remélem, hogy ugyanezt megírja a kolozsvári Szabadságnak is — és a Szabadság majd közli a teljes írást, nemcsak szemlézi azt (ahogy az erdely.ma tette). A gróf úr válasz-szövegében először megkérdőjelezi Hantz Péter létezését (“A levélben említett Hantz Péter lehet hamis név, hamis foglalkozással”), majd magyarságát:

“Hantz Péter nem magyar ember, még, ha tud is magyarul, mert a magyar nemzet gazdasági, társadalmi, erkölcsi felemelkedése ellen szól.”

Kedves újságíró és szerkesztő urak és úrnők, van egy építő javaslatom: mi lenne, ha néha nem csak Spanyol Zoltán és Balogh Béla tipusú sarlatánoknak adnának hangot, hanem a Hantz Pétereknek is? És nemcsak olyankor, amikor a Babes-Bolyai egyetemen való magyar oktatásért szólalnak fel, hanem akkor is, amikor tudományról meg fizikáról van szó?

Végezetül még két aranymondás a gróf úrtól (a teljes szöveg itt olvasható):

“Az emberiség két csoportra osztható: léteznek – nagy többséget alkotva – a jó emberek: ők az áldozatok; és az önmagukat istenekké avatók, akikból előbb-utóbb szintén áldozat lesz.”

És egy kicsivel odébb:

“A feladatot Istentől kaptam, s azt elvégzem. Találmányom a magyar nemzet tulajdona, én csak rendelkezem vele, őrzöm, amíg bírom. Majd az Isten eldönti, hogy mi legyen vele, ha a nemzetem nem tart rá igényt.”

No comment.

Plazmafizika és sarlatánság I.

A magyar sajtó és média újra bebizonyítja: halvány gőze sincs, hogyan müködik a tudomány.

Gróf Spanyol Zoltán ugyanis azt adja el nagyon sikeresen ostoba befektetőknek és újságíróknak, hogy a vízplazma “égetésére” (?) alapozó találmánya lehetővé teszi “gyakorlatilag ingyenes” energia előállítását. Íme egy néhány kiemelkedő czikkentyü a széles kínálatból: a Szabadság, a Kossuth Rádió, a Székely Hírmondó, a Duna Televizió, az Új Magyar Szó mind sietnek ingyen reklámozni a nagy magyar feltalálót (és a listát még lehetne folytatni). Érdemes bővebben idézni a Kossuth Rádió Vasárnapi Újságának szeptember 4-i adásából:

“A vizet kezeljük, elõször elõmelegítjük, utána plazmásítjuk, a plazma kijön a nyíláson, égve jön már ki a nyíláson, mert van benne egy gyújtószerkezet, és felgerjed összesen nyolcezer fokig. Tehát ez az én szabadalmam, az én találmányom, amit én 1985-ben adtam be. Minden találmányt feltesznek, és minden beadványt feltesznek az internetre a szabadalmi hivatalok. Ezt egy orosz csoport ellopta és elkészítette ezt a készüléket, ami igazolja azt, hogy tényleg, a víz ég. Most az a fontos, hogy nemzeti büszkeségünket, nemzeti öntudatunkat visszanyerjük, mert van arra lehetõség, hogy gazdasági szinten elérjük azokat, akik a nyakunkra ültek, talán túl is szárnyaljuk õket. Bennünk fel kell, hogy ébredjen az istenfiúi öntudat, hogy mi Isten teremtményei vagyunk, minket a magyarok istene ide azért teremtett, és a földre is, hogy tökéletesítsük a földi életet, ne romboljuk, és aki rombolni jött, az menjen máshova, keressen magának máshol territóriumot. Most már ezer év után ideje, hogy a magyar nemzet önmagához térjen és megerõsödjön, és teljesítse azt a feladatát minden ember, amiért megszületett.”

Megáll az ész és ácsorog. Mennyi intelligencia szükséges ahhoz, hogy valaki rájöjjön, hogy ez tömény ostobaság, jó adag gusztustalan nacionalizmussal megspékelve? Hány osztályt kell ahhoz elvégezni, hány könyvet kell elolvasni, hány neuront felhasználni, hány újságírótanfolyamot kijárni, hány Google-keresést végrehajtani, hogy valami gyanús legyen egy ilyen szövegben?

Sajnálom, de azt kell mondanom: ha valaki ezt komolyan veszi, az megérdemli, hogy a gróf úr alapítványába fektesse a pénzét. Az újságírók viszont, akik minden további nélkül elhiszik, hogy a víz ég, azt is megérdemelnék, hogy ezután csak a gróf úr találmánya által előállított energiával fütsenek és benzin helyett csak vizet tehessenek az autójukba.

Olcsó ítélet kapható IV.

Tibori Szabó Zoltán cikke a Hét-ben. Tetszik, például ez:

Mindezek után úgy vélem, senki nem állíthatja, hogy antiszemiták védelmezésére tettem volna fel az életemet. Éppen ezért merem kimondani: mielõtt bárkire bármilyen bélyeget ráütne, önmagát respektáló kutatónak kötelessége rendkívül körültekintõen tájékozódni, tüzetesen megvizsgálni minden fellelhetõ forrást, elbeszélgetni kortanúkkal, adatokat és információkat mérlegelni, s csakis ezt követõen a nyilvánosság elé lépni.

Visszautasítom azt a módszert, amely könyvtárakban kutatókollégák által elejtett-odavetett fél mondatokból, közvetett források csonka idézeteibõl, benyomásokból és szerzõk iránt érzett indulatokból próbál kipréselni-megállapítani történelmi igazságokat, s amely nem elemez, nem mérlegel, hanem azonnal bélyegez.

Olcsó ítélet kapható III.

A Sütő-vita folytatódik a Hétben. Ezúttal Bertha Zoltán irodalomtörténész fejti ki a véleményét, és nagyjából egyetértek mindennel amit mond. A lényeg: mért van az, hogy a nagy posztmodernek és relativisták számára, akik oly szívesen kétségbe vonják a természettudomány “igazságait” is, nem is beszélve a történettudományról, olyannyira egyértelmü, hogy Sütő András életmüve és kommunizmus alatti cselekedetei és szerepe egyaránt negatívan (és nagyon negatívan) értékelendők? Mi ez a hirtelen nagy tisztelet a tények és a valóság iránt? Olyanoktól, akik máskor és máshol a “világ eredendően interszubjektív természetére” esküsznek? Sokan a vita résztvevői közül, ahogy B. Z. mondja, amolyan “ál-posztmodernek, akik csak a saját igazukban nem kételkednek”. Továbbá ezt is érdemes lejegyezni:

Tény, hogy erõteljesebb érzelmi hatást keltenek a Sütõ-mûvek még ma is, mint más, „posztmodern” sztár-szerzõkéi, például egyetemisták köreiben is; legalábbis személyes tapasztalatom, hogy (minden reklám, média- és divat-ráhatás ellenére) többen és szívesebben olvassák az õ könyveit, mint a „szövegirodalom” agyondicsért, de szignifikáns mértékben olvashatatlannak minõsített darabjait.

És:

[…]engem nem rendítenek meg az ilyen-olyan régi újságcikkek kompromittáló szándékkal történõ felelevenítései sem; az „ocsút” a „tiszta búzától” azok is el tudják különíteni, akik szeretik Sütõ Andrást.