Ha már az új Hét-en és a hasábjain tündöklő Virilió-íráson csámcsogunk, kár kihagyni a hozzá kapcsoldó kommentárt, melyet Gyuris Gergely jegyez. Ha ez a Virilio szövegéből nem lenne világos (és nem az), akkor itt magtaláljuk a lényeget: minden jelenlegi földi rosszért, kedves olvasó, a terrorizmustól a müvészetek hanyatlásáig, a fő hibás nem más, mint a tudomány:
“a tabuk áthágásával (klónozás, abortusz, bizonytalan kimenetelű kísérletek önkéntes kísérleti alanyokon stb.) a tudomány többé nem korlátozható, a tudományba vetett kritikátlan, fanatikus hit pedig az önkényes kutatások és kísérletek medrébe tereli ezt a haladást. A tudósok már nem feltétlenül egy „jó” ügy érdekében, az emberiség érdekeit szem előtt tartva végzik munkájukat, hanem pusztán a tudomány kedvéért. Az emberi élet (és az isteni teremtés) szentségét figyelmen kívül hagyó klónozás, a gépek emberi jegyekkel történő felruházása (fizikai és mentális szinten) egy olyan antihumánus folyamat részei, amelynek végeredményeként megsemmisülhet a kutatások eredeti tárgya: a tudományos öntudatlanság az emberiség végső eltűn(tet)ése felé mutat, feltéve, hogy a tudományos önelégültségnek köszönhető balesetek egyike nem jár hamarabb végzetes eredménnyel.”
Érdekes véleményazonosságnak lehetünk itt tanúi (strange bedfellows, mondanánk angolul): ezt egy katolikus pap is írhatta volna, annak is a konzervatívabb változata. Az isteni teremtés szentségét figyelmen kívül hagyó klónozás? – nem is tudtam, hogy a Hét szerkesztői és cikkírói szimpatizálnak a kreacionizmussal. De érdemes továbbolvasni:
“A tudomány jelenlegi állapota azonban nem csak a kísérletek és háborúk kapcsán vet fel etikai kérdéseket. Az egyre gyorsuló haladás ütemét a sebesség metaforája teszi érzékletessé: míg a felvilágosodás (Enlightenment) korához képest a jelenlegi évszázad már a fénysebességé (speed of light), addig a következő már a sebesség fényének (light of speed) évszázada lesz. A techno-tudomány követhetetlen, szélsőséges fejleményei és fejlesztései egy embertelen, sőt ember nélküli jövőt vetítenek előre.”
Fogadni mernék, hogy tudomány-gyülölő szerzőnk a “techno-tudomány egy követhetetlen, szélsőséges fejleményét” használva írta e szöveget, ily módon kicsit közelebb hozva a ceruza- és ember nélküli jövőt. S hogy mért lenne a 21. század a fénysebesség, a 22. pedig a sebesség fényének százada, az számomra rejtély marad. Mióta van a sebességnek fénye?
Az biztos, hogy ha a birkaságnak meg üres szövegelésnek fénye lenne, akkor a közvilágítást meg lehetne oldani a szélsőséges techno-tudomány nélkül is.
P.S. A teljesség kedvéért azt is jegyezzük meg, hogy Gyuris Gergely recenziója nem teljes egészében pozitív, a vége felé egy kis kritikus és szkeptikus hangvételt is fellelhetünk, például itt:
“A különböző nézőpontok ismertetése helyett egyoldalú, és egy idő után kiszámítható, dogmatikus kritikát kapunk, a meggyőzés görcsös szándéka alkalomadtán még a szerzőnek az adott témában való jártasságát is megkérdőjelezi.”

